Barion Pixel

Eltávozott szeretteink és mi!

A halál, valahogy tabu téma lett a napjainkban. Csak a fiatalság, az erő, az egészség a menő, az ami szalonképes. Pedig az élet vele járója. És nincs olyan közöttünk, akit ez előbb vagy utóbb ne érintene.

Október vége felé és november első napjaiban, akarva akaratlanul mindenkinek eszébe jutnak elhunyt szerettei és ilyenkor gyakran sokkal intenzívebben fáj elvesztésük. Újra felszakadnak a régi sebek, felerősödnek a ki nem mondott szavak, az elszalasztott lehetőségek érzései.

A mai rohanó világban sokan nem hagynak elég időt maguknak a gyászra, a szeretett személy elvesztésének a feldolgozására.

A gyász egy természetes érzés és fájdalommal jár.

De ez az érzés viszont ma ”ciki”, hiszen minden idő pillanatban maximálisan kell tudni teljesíteni, mosolygósnak, koncentráltnak és fantasztikusnak kell lenni.

Viszont ez nem megy csuklóból, hiszen ami fáj az fáj, így sokan a munkába menekülnek, nyugtatókat szednek vagy az alkoholhoz menekülnek. De ezek nem nyújtanak megoldást.

A fájdalom, a búslakodás, a sírás, valójában nem a gyengeség jele, hanem természetes velejárója a gyásznak.

És igenis természetes, hogy a gyászoló szomorú és visszahúzódó, az első hónapokban. És az is természetes, hogy gyakran eszébe jut, ha az elhunyt sírjánál szeretne elidőzni pár percet néha.

Ne akarj megfelelni ebben a témában is másoknak.

Tedd meg amit tenned kell, de azután adj időt magadnak, nevezd ha akarod én időnek és tedd azt amit a szíved diktál, amihez kedved van.

Vállald fel az érzéseidet és éld meg azokat. Ez az egyetlen módja annak, hogy a fájdalmaid mihamarabb begyógyuljanak.

Mindenki egy kicsit másképpen éli meg ezeket az érzéseket és másképpen is dolgozza fel, hiszen mindannyian egy kicsit mások vagyunk.

És ez így rendben is van.

Ha úgy érzed a környezeted nem elég türelmes és elnéző, ülj le velük és mond el őszintén az érzéseidet, mindazt, amin átmész.
Ne feledd, nem lát senki a másik fejébe vagy szívébe, így csak sejthetik mindazt amit te átélsz!

Az elfojtott fájdalom, a gyász a tudatalattiban, mint egy világháborús bomba szennyezi a környezetét és soha sem lehet tudni, hogy mikor robban fel, más szóval mikor okoz valamilyen betegséget, esetleg depressziót.

Ne bántsd magadat, mert esetleg több időre van szükséged, mint ahogy azt mások ”természetesnek” gondolnák.
 
Fogad el, hogy ez egy folyamat. Nem oldódik meg egyik napról a másikra, hónapokba telik és bizony természetes, ha évek után is, hiányzik a szeretet személy.

Bocsáss meg magadnak a kihagyott lehetőségekért, a ki nem mondott szavakért és bocsáss meg az eltávozottnak is mindazért, ami történt köztettek és más volt, mint feltétel nélküli szeretet.

Engedd el:

• a fájdalmat,
• a haragot,
• a megbántottságot,
• a megalázottságot,
• a keserűséget
• a csalódottságot,
• a gyűlöletet, … minden, olyan érzést, amely negatív. Miért tedd ezt?

Önmagadért.

Miért fontos ez?

Mert ezek az érzések visszafognak, beskatulyáznak. Igen, akkor is, ha Ő már a túlvilágon van. Érzelmileg ezek fogva tartanak Téged és blokkolnak, ez pedig semmilyen körülmények között nem támogat téged, csak akadályoz.

Hogy miben?

Én hiszek abban, mert megtapasztaltam, hogy a fizikai test elhunytával, a lélek kiszáll a testből, egy ideig a test körül és a hozzátartozók körül marad, majd egy úgy nevezett köztes térbe távozik. Ezek tények. Minden vallás és spirituális iskola egy kicsit másképpen magyarázza, de a lényeg ua.

Szóval a lélek halhatatlan, és ez által van lehetőség kapcsolódnunk hozzá és Ö is kapcsolódhat hozzánk, ahogy azt meg is teszi gyakran. Nem véletlen a sok állom, üzenet, stb.
 
Egyszóval, hiába távozott el az a személy, kommunikálhatunk vele és lehetőséged van rendezni a dolgaidat vele.

Fontos elfogadnunk mihamarabb a tényt, hogy a szeretet személy elhunyt és engedjük Őt az útjára. Azon a helyen ahova a lelkek kerülnek, már nincs szenvedés.

Talán megleplek ezzel, de én, arra buzdítalak, beszélgess az elhunyt szeretteiddel, pontosabban a lelkükkel, ha úgy érzed, ez számodra jó lenne. Szerintem nem kell hozzá más, mint tiszta őszinte vágy és az, hogy őszinte tisztelettel szólítsd meg. Nem kell természetesen elmesélni másoknak, ez is tabu téma sajnos.

Tud és érezd, bár fizikailag már nincsenek itt, de lélek szinten bármikor kapcsolódhatsz velük.

Hiszen a lélek maga is energia, ahogy A. Einstein is mondta egykor – minden energia. Így csak a gondolataink és érzelmeink által felállított korlátok léteznek  valójában