Barion Pixel

Ugye tudod, hogy a döntés, mindig a Te kezedben van!

Társas lények vagyunk. Ha békében és harmóniában akarunk élni, empatikusak és illedelmesek vagyunk. Így természetes, hogy gyakran: alkalmazkodunk, segítünk, bevállalunk plusz feladatokat bár néha nagyon nincs hozzá kedvünk vagy fáradtak vagyunk, lemondunk egy egy találkozót a barátainkkal, esetleg csak egy igennel és egy pici mosollyal válaszolunk – ahelyett, hogy a valódi véleményünket fejtenénk ki, hiszen azt inkább megtartjuk magunknak… Ugye ismerős helyzetek?!

Az, hogy a családi béke kedvéért vagy megfelelési kényszerből valami mást teszel mint a szíved diktál – a saját döntésednek a következménye. Értelmetlen lenne mást okolni, hiszen az azzal kapcsolatos további teendőket is Te végzed el. Az akkori tudásodnak és érzéseidnek megfelelően döntöttél. Ezen rágódni lehet ugyan, de semmi értelme…

De hol van az a határ ameddig még belefér? Amelynél még Te is számításba jössz a vágyaiddal, az álmaiddal?

Nálad ez rendben van?

Pontosan meg tudod húzni a határaidat, és ezt a többiek többnyire be is tartják? Vagy már alig emlékszel arra, hogy hova is indultál el korábban és csak sodornak az események?

Mindannyian hozunk jó és kevésbé jó döntéseket. És nincs olyan, aki ne tévedett volna már.

Amikor gyermek voltál más volt a helyzet, de ma már felnőtt vagy, és te vagy felelős a saját életedért, egyedül Te!

Az elfogadás, a megadás, az önmarcangolás, az egy helyben topogás – ezek is mind döntések. Lehet, hogy nem tudatosak, de mégis azok, hiszen elfogadod, hogy így éled az életed.

Ameddig a múlt eseményein vagy korábbi kudarcaidon keseregsz, és megadottan elfogadod a helyzetedet,  addig nem tudsz igazán tovább lépni. Lezárod magad. Energiáidat nem arra használod fel, hogy előre haladj, hogy a megoldásokat megtaláld, hogy teremts, hanem leginkább arra, hogy ostorozd magad, másokat okolj, szidj, panaszkodj esetleg sajnáltasd magad. De ezek egyike sem nyújt feloldást. Talán megkönnyebbülést egy rövidke időre, de ennél többet nem.

Aki ezt a sportot” űzi” hosszú távon megkeseredik, boldogtalanná válik, esetleg depresszióssá, ami nem is csoda, hiszen folyamatosan azt erősíti, hogy mekkora “Nulla”. Mindemellett természetesen senki nem olyan vele …, semmi sem sikerül..

Találkoztál vagy hallottál már olyan emberről, aki sikeres, boldog, kiegyensúlyozott és egész nap a sérelmeit, veszteségeit, elhibázott döntéseit sorolja? Én még nem. Pedig biztosan neki is voltak, nem is egy, mint mindenki másnak, csak túllépett rajtuk valahogy, vagy félre tette őket.

Mások hibáztatásával csak delegálni próbálod a felelősséget. Van olyan helyzet is, amikor valóban mi vagyunk a szenvedő felek, de az igazság az, hogy a legtöbb estben, mi voltunk azok, akik nem tettünk meg igazán mindent azért, hogy a dolgok másképpen alakuljanak.

Ma már biztosan számtalan dologban másképpen döntenél mint anno tetted, de akkor, valamiért azt gondoltad a leghelyesebbnek. Próbáld meg kívülállóként szemlélni az eseményeket. Nem mindig könnyű – de annál célravezetőbb. Szűrd le a következtetéseket, tanulj belőlük és lépj tovább. Ez a legjobb amit megtehetsz.

Annak, hogy békében, szeretetben, boldogan, sikerekben gazdag életet élhess, elengedhetetlen feltétele az, hogy elenged a múlt sérelmeit és megbocsáss magadnak és másoknak.

Nekem sokkal nehezebb megbocsájtani magamnak, mint bárki másnak. De ez én vagyok, remélem, számodra ez könnyeben megy. 🙂

A harag, a düh, a nemmegbocsájtás, a gyűlölet bárki iránt is, mint egy fal áll,  közted és a boldog jövőd között! Ezekkel a szívedben nem lehetséges harmóniában élni.

De muszáj! Hiszen hogyan várhatod el másoktól, hogy elfogadjanak és szeressenek, ha Te nem fogadod el és szereted önmagad?

Ha haragszol valakire vagy magadra, gondold végig pontosan miért is, mi táplálja?  Amikor valakit feltétel nélkül szeretünk, akkor nem haragszunk rá, lehet, hogy megbántódunk, de ez feloldódik rövid időn belül. Te mégis haragszol önmagadra. Ezért is meg Azért is, pedig önmagadnál közelebb nem áll senki sem hozzád és senki sem segíthet rajtad jobban, mint te Önmagad.

Gondold végig mit szeretnél igazán.

Ha az ami van, kielégítő számodra, dőlj hátra és élvezd! 🙂 Ha másra vágysz mint ami pillanatnyilag van,  akkor gondold végig hogyan érhetnéd el. Milyen akadályok állnak előtted?  Húzd meg a határaidat és állj ki magadért. Megtehetted ezt kedvesen és észérvekkel is. Ha nem megy egyedül, kérj segítséget.

Ne enged, hogy múlt eseményei továbbra is meghatározzák, korlátozzák az életedet.  Enged el, és lépj tovább!

Sikeres szép napot kívánok!

Ménesi Éva